Mostantól egy kibertámadás is lehet casus belli

A június 28-ai vendégposzt egyik hivatkozása az ICS cyber security blog június 26-án itt közzétett posztjára vonatkozott. Ebben a szerző a június 16-ai Biden-Putyin csúcstalálkozó kiberbiztonsági vonatkozású fejleményeit ismertette és azok lehetséges hatásait értékelte, némi nem titkolt szkepticizmussal.

A csúcstalálkozóhoz kapcsolódó hírcunami némileg elfedett egy nem kevésbé fontos történést. Ugyancsak Biden elnök részvételével június 14-én Brüsszelben zajlott a NATO tanács csúcstalálkozója. Ennek terjedelmes záró kommünikéje egyebek mellett a NATO-tagországokat érő kibertámadások kezelésével is foglalkozik. A kommüniké 32. pont értelmében

az ellenük irányuló egyes kibertevékenységek bizonyos körülmények között fegyveres támadásnak minősülhetnek.

Ezek megalapozhatják az 5. cikkely alkalmazását.*

Erről a NATO esetileg dönt.

A tanácsülést követően Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára még egyértelműbben fogalmazott:

mivel egy a kibertérben végrehajtott támadás „ugyanolyan káros és veszélyes”, mint egy fegyveres támadás és “ugyanolyan súlyos, mint bármely más, egy NATO-szövetséges ellen irányuló támadás”.

Vegyük észre, hogy ez minőségi ugrás! A NATO immár egyértelművé tette, hogy az eddigiektől eltérően egy súlyos – pl. kritikus infrastruktúra elleni – kibertámadás végrehajtójának mostantól a válaszcsapások lehető legszélesebb skálájával kell számolnia.

E döntés meghozatalában vélhetően szerepe volt a Colonial Pipeline elleni ransomware támadásnak és az ennek következtében az USA keleti partján fellépett jelentős üzemanyaghiánynak.

De – mint kiderült – ez a támadás kifejezetten pénzszerzési célú volt. Rossz belegondolni, hogy a NATO valamelyik tagországa elleni jövőbeni – esetlegesen félreértelmezett – támadás lehetséges válaszlépései közé mostantól akár a fegyveres ellencsapás is beletartozik!

Ugyanakkor egy „valódi” – azaz APT – támadót a casus belli lehetősége talán tényleg megfontolásra készteti. Mostantól komoly tétje van pl. valamely ország kritikus infrastruktúrájával – mondjuk villamosenergia-rendszerével – való „játszadozásnak”.

Akárhogyan is, mostantól a kölcsönös nukleáris elrettentés mellett a kibertér is egyre inkább a kölcsönös elrettentés új terepévé válik.

Mindezek tükrében talán nem kell külön indokolni, hogy miért nem szabad átsiklani a Biden-Putyin csúcstalálkozó „szélárnyékában” történt fenti fejleményen…

* A NATO egy tagjuk elleni támadást a NATO egésze elleni támadásként értékeli és akként is kezeli.


Szívesen vesszük a fentiekkel akár egyetértő, akár azokkal vitatkozó üzeneteket. Ezekre pl. újabb posztban reagálva akár érdemi szakmai eszmecsere is megindulhat.