Európát hónapok óta energiaválság sújtja. Ennek részletei és vélhető okai tág teret kaptak a sajtóban. Ugyanakkor érdemes a történésekbe ennél is mélyebbre lefúrni.
Nehéz nem lehetségesnek – mi több, a maga szemszögéből logikusnak is – elfogadni azt a szcenáriót, hogy Oroszország legalábbis nem bosszankodik az események ilyetén alakulása miatt. Nyilván az is csak merő véletlen, hogy az Oroszországból Európába zajló gázszállítások egyik meghatározó vezetékén, a Németországba szállító Jamal-Európa gázvezetéken,
a német-lengyel határnál lévő Mallnow mérési ponton hetek óta visszafelé, tehát Oroszország felé (!) zajlik a gázáramlás.
Az okok között nehéz nem arra gondolni, hogy ez összefüggésben lehet pl. a már rég elkészült Északi Áramlat II. gázvezeték németországi üzembehelyezésének késedelmével, avagy az Oroszország ellen – Ukrajna megtámadása esetére – kilátásba helyezett EU szankciókkal.
Nos, a „big picture” után fúrjunk le! Nézzük meg a helyzet villamosenergetikai – és esetleges kiberbiztonsági – vonatkozásait is!
Először is talán nem túlzás azt állítani, hogy
a történések felfoghatók egy az „európai hadszintéren” zajló hibrid háborúnak,
amelyben a földgáz lehet az elsődleges fegyver. Persze további eszköz a párhuzamosan zajló intenzív kommunikáció is.
A (villamos)energetika általában is kívánatos (hibrid) háborús célpont. Az európai országok a földgáz szállítások megcsappanása nyomán „vastagon” érintettek. Az immár „szakmai big picture” szerves része, hogy – eddig olyan, amilyen, de mégis – tél van, amikor az eleve nagyobb gázfelhasználás mellett a nap- és esetenként a szélerőművek termelése is (jóval) kisebb volumenű. Ezt éppen jórészt a földgáz alapú energiatermelésnek kell(ene) kipótolnia.
Az elszabadult árak mellett az egyébként pl. az EU dekarbonizációs célja miatti büntetés költségnövelő hatása miatt jóval drágább szénerőművek is egyszer csak versenyképessé váltak. Viszont az egyébként ritkább igénybevétel miatti kisebb bevétel, így az elöregedő, kevéssé korszerű berendezések – közte nyilván az ICS-ek (és az azokat üzemeltető, akár kevéssé megfizetett, gyakorlott szakszemélyzet) – miatt egyben kockázatot is hoznak az európai villamosenergia-rendszerbe. Mint tudjuk, egy rendszer biztonságát a leggyengébb láncszem biztonsága határozza meg.
A jelenlegi helyzet rendszerirányítói oldalról sem tekinthető leányálomnak. Az előző évi telek során megszokott üzemvitelhez képest most egy kifeszített, hektikusan változó üzemállapotú villamosenergia-rendszert kell „kézben tartani”. Az igénybe vehető energiamix alaposan átalakult, amelyben ráadásul az egyik elem, a fölgáz, csak horror magas áron igénybe vehető erőművi kapacitásokat hoz.
És jelenleg még jónak is tekinthető a helyzet!
De mi van akkor, ha egyszer úgy isten igazából tél lesz?!
Mi van akkor, ha az egyre hektikusabb polar vortex netán emberesen beköszön Európába?! Márpedig ez nem zárható ki. Gondoljunk a tavaly téli amerikai történésekre, amikor olyan államokat érintett keményen, mint Kentucky, Mississippi, Alabama és Oklahoma. Sőt, Mexikót is! Egyik sem kifejezetten északi állam…
Mi van akkor, ha az esetleges kemény fagyok fennakadásokat okoznak az európai szenes erőművek főtőanyag ellátásában?!
Mi van akkor, ha a viharos, fagyos szelek – főleg némi ónos esővel súlyosbítva – tömeges vezetékszakadásokat, oszloptöréseket okoznak?!
Mi van akkor, ha egyszer csak egyes országokban nem tartható az n-1 elv (eredőben ezzel is gyengítve az európai villamosenergia-rendszer rezilienciáját)?!
Bónusz:
mi van akkor, ha egy APT* támadónak van ideje és/vagy szándéka arra, hogy kiválassza az „áldozat” szempontjából legrosszabb pillanatot?
Mint pl. az Ukrajnát ért 2015-ös és 2016-os kibertámadások esetében, amikor a támadó (na vajon ki?…) mindkét esetben közvetlenül Karácsony előtt – december 23-án, ill. december 17-én – csapott le az áldozatára.
A megfelelő támadási időpont kiválasztásához egy APT támadó – némi hozzáértéssel – jól tudja hasznosítani pl. az áramtőzsdék publikus adatait. Azt pedig kifejezetten megköszönik a támadók, hogy a rendszerirányítók – inkluzíve pl. a földgáz rendszer irányítóit is – gyakorlatilag valós időben teszik nyomon követhetővé a terhelési állapotokat.
Súlyos hiba lenne alábecsülni egy APT támadó technológia-oldali tudását. Pl. már a 2016-os ukrán támadás során is hajszálon múlt, hogy be tudjanak jutni a SIEMENS SIPROTEC védelmekbe…
A fentiekben vázolt esetleges – de korántsem lehetetlen! – európai üzemállapot
egy APT szereplőnek tálcán kínálja az akár katasztrofális hatásokkal járható kibertámadás lehetőségét.
Márpedig, ha elfogadjuk, hogy Európa hibrid háborús hadszíntér, akkor egy APT támadó miért ne vethetné be a kibertámadást, mint a hibrid háborús eszköztár egyik fontos elemét?!
A roppant nagy orosz-amerikai (és EU) ellentétek miatt a hétfőn megindult tárgyalások esetleges sikertelensége tovább ronthat a helyzeten. A tárgyalások előtti napok harcias orosz nyilatkozatai alapján már annak is örülni kell, hogy hétfőn az oroszok helyből nem álltak fel a tárgyalóasztaltól…
A fentiek tükrében nincs más hátra, mint hogy további, felhőtlenül szép napot kívánjunk minden olvasónknak!
Kivéve azoknak, akik esetleg mélyebben is belegondolnak a leírtakba…
***
Köszönet Decsi Gábornak a poszthoz kapcsolódó tanácsaiért!
* APT: Advanced Persistent Threat. A napi gyakorlatban a megnevezés az állami hátterű támadó csoportokat takarja.
[28]
***
Szívesen vesszük a fentiekkel akár egyetértő, akár azokkal vitatkozó üzeneteket. Ezekre pl. újabb posztban reagálva akár érdemi szakmai eszmecsere is megindulhat.